A fák között

Bárcsak otthon maradt volna, távol ettől a kegyetlen világtól, amiben élünk. Kedves olvasó, a gyerekek nem csámboroghatnak el egyedül ebben a világban, de nem tarthatjuk őket örökké otthon. A fiam egy este elhagyta a szobáját, mert kintről elbűvölő csiripelést hallott és én tudtam, hogy mi volt az, de csak azért, mert évekig tanulmányoztam azt a lényt. Létezik egy szörny, ami a nagyvilágban kóborol, ártatlan gyermekekre vadászik, figyeli őket és vár rájuk. Emlékszek rá, 1983. szeptember 15.-e volt.
Abban az évben a feleségem és én elköltöztünk New York nyüzsgő világából, hogy vidéki életet élhessünk. Észak-Dakota. Boldogan éltünk évekig, amíg fel nem fedeztem az igazi szenvedélyemet; tanulmányozni a Seed Eater-t.
A Seed Eater egy zavarodott madár-ember lény, ami az erdőket járja, gyerekekre vadászik, a legenda szerint elrabolja őket. 1987. június 19.-én láttam meg először, a ház előtti fán ült. Megszédültem, amikor ránéztem, a sorsom megszólított „Kövesd! Szeresd! Tanulmányozd!”
Két héttel később arra ébredtem, hogy valami kopog az ablakomon. Tudtam, hogy ő az. Kirohantam a házból, hogy meglássam, a fán ült, a szemembe bámult, majdnem elsírtam magam. Emlékszem, azt mondta, hogy szüksége van a segítségemre. Bármit megtennék érte.
1988. április 3.-án a Seed Eater megint az ablakomnál volt. Megörültem neki. Azt mondta itt az idő, tisztán emlékszek rá. Tudod, a Seed Eater felfalja a gyerekeket, hogy életben maradhasson, a fiatalságuk miatt örökéletet élhet. Emlékszek a kisfiúra, jaj hogy is hívták? Hát, nem számít.
Emlékszem, ahogy elmentem a házához s bekopogtam az ajtón hajnalban 4:29-kor, de senki nem nyitott ajtót. Benéztem a kisablakon, a kisfiú szobáját láttam! Mentem, hogy elmondjam a Seed Eater-nek, hívjuk csak S/E-nek. Elmondta, hogyan keltsem magamra a figyelmét.
Eltelt egy pár hét s a hús bűze egyre undorítóbbá vált. Hol van S/E? Múlt héten a szülők posztereket ragasztottak ki az eltűnt fiúkról, vajon miért nem aggódtak az első két héten? Nos, én nem aggódok.
1988. május 14. a kisfiú nem volt több mint szétmarcangolt rothadó húsdarab, és a S/E sehol sem volt. Úgy látszik nincs szükség a szolgálataimra.
1988. május 15. eljött. Elvitte a holttestet és újat akart.
1988. május 16. hat gyereket megölt, hat gyereket felfalt, még hatot akart.
1988. május 18. érdekeS módon Eltűnnek a Gyerekek, kÍváncsi vagyok, hogy hová Tűnnek a cSemeték.
A gyilkos szörny a Seed Eater ma este is eljött. Azt mondta, a gyerekek soha többé nem csintalankodnak… valami nagyobbat akar.
Ha ezt olvasod, talán te vagy az egyetlen, aki rájöhet az igazságra. A szobámban van egy napló, a 40. oldalon rájöhetsz, hogyan lehet megölni a szörnyet, de engem megfojtott. Nem tudtam mit csinálni, de talán te erősebb leszel nálam.
Viszlát Mindenki! Remélem azzal, hogy felfalt, eltereltem a figyelmét.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Észrevettem a nagybetűkkel írt részt. S E G Í T S ... hmm.

Unknown írta...

Na,ezt nem értem! Valaki megmagyarázná?

Névtelen írta...

Röviden a Seed Eater egy félig ember félig madár eredetű lény. És ez egy férfi úgy mont naplója és azt meséli el mennyire imádja a lényt. Ezért segít neki hogy minél több gyereket tudjon megölni de végül a lény annyi gyereket ölt meg hogy megint ezért a férfit ölte meg.

Névtelen írta...

Nem értetem a Srorit de a végén a mesélö azt mondta hogy hallot nem? Meg mi volt az akis és nagy betüs irás?